A kelet-közép-európai városok pozícionálása a posztindusztriális gazdasági térben: egy empirikus elemzés az APS cégek irodáinak területi koncentrációja alapján

Az 1990-es évek elején lezajlott politikai, társadalmi, gazdasági változásokat követően a kelet-közép-európai országok számára is lehetőség nyílt intenzíven csatlakozni a globális gazdasághoz. A hagyományos termelésben érdekelt amerikai, nyugat-európai, japán multinacionális vállalatok gyáregységei után hamarosan a posztindusztriális világgazdaság kulcsszereplői, a fejlett szolgáltatásokat nyújtó cégek is megjelentek a régióban. Az 1990-es években ezek a cégek döntően a fővárosokat preferálták, majd a helyi gazdaságuk dinamikus fejlődése után folyamatosan nyitottak újabb és újabb irodákat második szintű városokban is. Miközben a regionális gazdaság vezető szerepéért Bécs, Budapest, Prága és Varsó között folyik kiélezett verseny, a fejlett szolgáltatásokat nyújtó cégeken keresztül egyre több második szintű város kapcsolódik a posztindusztriális világgazdasághoz. Az elemzés során két lényeges kérdésre kívánok válaszolni: melyik az a város, amelyik vezető pozíciót szerzett a regionális gazdaságban, és ennek milyen tényezők állnak a hátterében, illetve milyen pozíciókat sikerült megszerezni a második (esetleg harmadik) szinten álló városoknak

The ranking of cities as centres of the Hungarian economy, 1992–2012

This analysis has relied on an empirical method to identify and rank cities as centres of the Hungarian economy from 1992 to 2012. After the change in the political and economic system of Hungary, a new economic climate emerged (e.g. Hungary joined the European Union, foreign direct investments appeared in the economy, special taxation regulations were introduced), which changed the position of cities. During this two-decade-long transformation, the dominance of the capital, Budapest, and its agglomeration considerably increased; the east-west dichotomy became more pronounced, while the economic role of the traditional industrial centres and that of some large cities weakened. Because of these processes, new types of economic centres emerged, which did not have a significant role in the national economy. Cities that became crucial economic actors because of the offshore operation of foreign multinational corporations are exceptional in this. The ultimate goal of this study is to introduce a straightforward urban hierarchy, establish a classification based on the economic profile of cities, and address the typical anomalies after the change in the political system

A VÁROSOK POZÍCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA A VILÁGGAZDASÁG IRÁNYÍTÁSÁBAN 2006 ÉS 2015 KÖZÖTT: TÜNDÖKLŐ KELET, HALVÁNYULÓ NYUGAT (?)

Contemporary world city/global city literature relies on two main theories: Friedmann’s world city hypothesis and Sassen’s global city concept. However, there is a major difference between these two approaches, i.e. that the former one primarily focuses on the concentration of the headquarters of transnational corporations when defining world cities, while according to the latter one global cities are the post-industrial focal points of advanced producer service firms and financial service companies. In recent years, the global city theory has become more widespread, thereupon transnational corporations have lost their significance regarding the designation of leading cities in the global economy. On the other hand, a new tendency has appeared surfaced: while international financial markets have been ruled by some global cities (e.g. New York, London, Tokyo, and Paris) for decades, in developing countries powerful manufacturing transnational corporations, even banks have emerged. This process has led to heavy competition on the global markets, primarily in Africa, Latin-America and Asia, between companies of the developed countries and developing countries. Beyond the radar, the manufacturing-oriented world economy has been significantly changing similarly to its global control. Furthermore, the financial crisis of 2007–08 negatively affected many financial actors of the developed world, while large Chinese banks rose to the status of global players. The process seems obvious: the East Asian, especially the Chinese cities are occupying an increasingly important role in the command-and-control of the global economy, while many western cities are fading away. Beijing as a command-and-control centre had already appeared among the New York−London−Tokyo−Paris quartet by 2015, and since that time the Chinese capital has taken over the leading position. Shanghai, Shenzhen, Hong Kong, Mumbai, Delhi and other Southeast Asian capitals have also shown significant strengthening. However, the west to east shift of the command-and-control of the global economy is more sophisticated. In the United States, the San Francisco Bay Area has become the home of many leading information technology firms, such as Apple, Facebook, Google and Intel, making this conurbation one of the most important command-and-control centres in the world. Furthermore, while accepting the fact that the command-and-control function of New York has been declining for years now, second tier cities, such as Chicago, Dallas, Houston, San Diego, and Los Angeles, seem to occupy increasingly favourable positions. Japanese cities have not stopped losing position in East Asia in contrast with China and South Korea, while most cities in the European Union still suffer from the effects of the crisis (except, for example, London, Munich, and Stockholm). In this paper, I have ranked cities on the basis of their global command-and-control function in 2006 and in 2015

Cities as command and control centres of the world economy: An empirical analysis, 2006-2015

As a result of their rapid economic growth, several powerful corporate giants have emerged in developing countries, especially in China, operating not only in the traditional manufacturing sector, but also in high-tech industries and finance. Major cities in developing countries have gradually become important command and control centres of the global economy, and have also become powerful enough to be in the same tier as major cities of developed countries around the world. In this paper, I examine the position of cities as command and control centres on the basis of the power of their headquartered corporations. The result shows that until 2012, New York, London, Tokyo, and Paris; i.e., the global cities, were the leading command and control centres. However, the gap between these global cities and Beijing gradually closed, and by 2015, the Chinese capital outranked all the global cities. The outstanding performance of Beijing-based corporations that operate in financial, energy, and construction services sectors is the driving force behind Beijing’s increasing global power. In addition, the leading position of the global cities as command and control centres has been threatened by the San Francisco-San Jose metropolitan region, a newly emerging economic hub in the United States

A GLOBÁLIS VÁLLALATI KUTATÁS-FEJLESZTÉSI AKTIVITÁS FELTÉRKÉPEZÉSE BIBLIOMETRIAI ELEMZÉS SEGÍTSÉGÉVEL = MAPPING GLOBAL CORPORATE RESEARCH AND DEVELOPMENT ACTIVITIES THROUGH A BIBLIOMETRIC ANALYSIS

Corporate research and development (R&D) activities have long been highly concentrated in some world cities. Tokyo, New York, London, and Paris, are home to not only the largest and most powerful multinational companies, but they are globally important sites for innovative start-up companies that operate in the fastest-growing industries. However, in parallel with the rapid technological changes of our age, corporate R&D activities have shifted towards newly emerged and now globally significant R&D centres, like San Jose, San Francisco, Boston in the United States, and Beijing, Seoul, Shenzhen is East Asia. In this paper a bibliometric analysis is conducted to determine how the position of cities as sites of corporate R&D changed in the period of 1980 and 2014. The bibliometric analysis is based upon a hypothesis according to which there is a close connection between the number of scientific articles published by a given company and the volume of its R&D activity. Results show that companies headquartered in Tokyo, New York, London, and Paris published the largest combined number of scientific articles in the period of 1980 and 2014, but the growth rate of the annual output was much greater in Boston, San Jose, Beijing, Seoul, and some Taiwanese cities. Furthermore, it can also be seen, that those cities have the largest number of articles, i.e. can be considered as the most significant sites of corporate R&D in which companies operate in fast-growing industries, primarily in the pharmaceutical and the information technology industry. Furthermore, some mid-sized cities that are home to globally significant pharmaceutical or information technology companies are also belong to the group of top corporate R&D hubs

Rendíthetetlen-e az angolszász hegemónia a nemzetközi társadalomföldrajzi és városkutatási folyóiratokban: egy bibliometriai elemzés tanulságai

A jelen tanulmányban egy bibliometriai elemzés eredményeit mutatom be: a társadalomföldrajz és a városkutatás rokonterületek 14 vezető folyóiratának közel 23 ezer cikkét vizsgálom meg az 1986-2015-ös periódusban azzal a céllal, hogy feltárjam, melyek a legproduktívabb országok és intézmények, illetve a kulcsszavak között melyek a legtöbbet említett országok és városok. Az elemzés célja felhívni a figyelmet, hogy a nemzetközi városkutatásokat nagymértékben befolyásolja a szakterület angol-amerikai hegemóniája. Az eredmények azt mutatják, hogy a rokonterületek legproduktívabb országai az angol nyelvterületen találhatóak, továbbá az Egyesült Királyságbeli, amerikai és kanadai egyetemek számítanak a legproduktívabb intézményeknek is. A kulcsszavakként legtöbbször felbukkanó ország az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és növekvő mértékben Kína, míg a városok közül London áll az élen. Az utóbbi évtizedben a kínai városok említéseinek a száma jelentősen emelkedett, vagyis a nemzetközi városkutatásokban Kína egyre fontosabb szerepet tölt be

Magyarország gazdasági központjainak rangsorolása és klasszifikációja (1992-2012)

Napjaink városokkal kapcsolatos társadalomtudományi kutatásainak egyik igen népszerű irányzata foglalkozik azzal, hogy a városok milyen szerepet töltenek be a gazdaságban. Ezekben a kutatásokban gyakran a multinacionális/transznacionális vállalatok, bankok pénzügyi teljesítménye alapján következtetnek a városok gazdaságot érintő irányító és ellenőrző funkciójára. Annak változásai ugyanis ok-okozati összefüggésben állnak az aktuális gazdasági folyamatokkal. A jelen elemzésben egy, a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott módszer segítségével azonosítom és rangsorolom a magyarországi gazdasági központokat 1992 és 2012 között. A rendszerváltozást követő gazdasági folyamatok, az Európai Unióhoz történt csatlakozás, illetve egy-egy Magyarországra jellemző speciális adóügyi szabályozás következtében megváltozott a települések gazdasági rendszerben elfoglalt pozíciója. A két évtizedes átalakulás során jelentősen megnőtt a főváros és agglomerációjának dominanciája, még hangsúlyosabbá vált a kelet-nyugat dichotómia, miközben a hagyományos iparközpontok és néhány komplex gazdasági szerkezettel rendelkező nagyváros szerepe meggyengült. Ezeknek a folyamatoknak a következményeként új típusú gazdasági központok jelentek meg, amelyek sokszor mindössze egyetlen nemzetgazdasági szempontból is meghatározó cégnek köszönhetik kiemelkedő pozíciójukat. Extrém esetet képviselnek a hazai adókikötők, amelyeket a külföldi multinacionális cégek offshore tevékenysége emel a vezető gazdasági központok közé. A tanulmány végső célja, a települések gazdaságban betöltött dinamikusan változó pozíciója alapján egy olyan településklasszifikáció létrehozása, amely tükrözi a rendszerváltást követő gazdasági folyamatokat, annak minden jellemző anomáliájával együtt

A spatial scientometric analysis of the publication output of cities worldwide

In tandem with the rapid globalisation of science, spatial scientometrics has become an important research sub-field in scientometric studies. Recently, numerous spatial scientometric contributions have focused on the examination of cities’ scientific output by using various scientometric indicators. In this paper, I analyse cities’ scientific output worldwide in terms of the number of journal articles indexed by the Scopus database, in the period from 1986 to 2015. Furthermore, I examine which countries are the most important collaborators of cities. Finally, I identify the most productive disciplines in each city. I use GPS Visualizer to illustrate the scientometric data of nearly 2,200 cities on maps. Results show that cities with the highest scientific output are mostly located in developed countries and China. Between 1986 and 2015, the greatest number of scientific articles were created in Beijing. The international hegemony of the United States in science has been described by many studies, and is also reinforced by the fact that the United States is the most important collaborator to more than 75 percent of all cities. Medicine is the most productive discipline in two-thirds of cities. Furthermore, cities having the highest scientific output in specific disciplines show well-defined geographical patterns